Akadálymentes verzió

Költészetnapi verspályázat 2021. április 12. 09:00

Kedves Olvasóink!

Bizonyára már nagyon várták, kik is a nyertesei költészetnapi verspályázatunknak.

Lerántjuk a leplet a zsűri személyéről is, aki eddig titkos volt. Nem más ő, mint Szálinger Balázs, városunk szülötte, József Attila-díjjal és még számos elismeréssel kitüntetett költő, drámaíró, akinek ezúton is köszönetet mondunk a zsűrizésért.

A nyertes művek és költők a következők:

1. helyezett: 19. pályamű Gilla jeligével – Csider Sándor: Betűk álma

2. helyezett: 18. pályamű Malomkő jeligével – Salamon Hella: Kinizsi útja (Hella egyben a legfiatalabb pályázó volt, mindössze 3. osztályos tanuló)

3. helyezett: 17. pályamű „a Könyv is Élet, és él, mint az ember” jeligével – Lángi Péter: Olvasni tán! Tíz könyvjelző

4. helyezett: 8. pályamű Olvasótábor jeligével – Pintér Ákos: Olvass bátran!

A zsűri kiemelendő alkotásnak ítélte meg a négy helyezetten kívül a Kitépett lapok (Tar Anita: Kitépett lapok), a Grácia (Bajzikné Panni: A kultúra fellegvára), a motto (Szekeres Sándor: A költészet napja) és az Utazás (Szabó Dániel: Olcsó utazás) jeligéjű verseket is.

A közönségdíjnál holtverseny alakult ki. Az olvasók honlapon történő szavazatai alapján 18-18 szavazattal a két közönségdíjas:

3. pályamű HARMATCSEPP jeligével – Tolvéth Zsófia: Könyvek birodalma

12. pályamű Lélekvarázs jeligével – Szabó-Siklódi Lia: Könyvvarázs

Jelentős szavazatot kapott még az olvasóktól az Olvasótábor (Pintér Ákos: Olvass bátran!), a Kőkocka (Lévai Tibor: A legértékesebb könyv!) és az Igaz Rímfaragó (Molnár Fanni: Magyar Költészet Napjának Irománya) jeligéjű pályamű.

A Fejér György Városi Könyvtár különdíjasai:

19. pályamű Gilla jeligével – Csider Sándor: Betűk álma

2. pályamű Kitépett lapok jeligével – Tar Anita: Kitépett lapok

A zsűri, Szálinger Balázs értékelése a beküldött pályázatokról:

Általánosan azt mondható talán, hogy a szélesebb közvéleményben a versnek még mindig a 19. század végi, a Nyugat forradalmával már száz éve meghaladott felfogása él. Ráadásul annak a régi költészetnek a formai hibátlansága nélkül. Azokat a verseket tartottam jónak, amelyek ennek a régi költészetnek a rossz másolását valamiképpen meghaladják: vagy a képalkotásban, vagy a formai megoldásokban, vagy a dramaturgiában újat mutattak vagy legalábbis jelentősen eltérőt. Vagy, ami nagyon fontos: van benne akár csak egyetlen pont, ami kizökkenti az előre kalkulálható irányba haladó csónakot. Nagyon fontos, hogy a vers ne csak lemenjen a maga útján, hanem meglepjen, elérjen kiszögellésekhez, fordulatokhoz, váratlan pontokhoz, képekhez, a klasszikus költőink klasszikus verseiből pont ezekre a pontokra emlékszünk leginkább! Ha egy patak van a versben, nagyon fontos, hogy az ne csordogáló, friss vízű vagy kedves legyen, hanem valami olyan jelzőt kapjon, ami igazán csak arra a versre jellemző! Hiszen mi értelme olyat írni, amit egyszer már megírtak? Az ég ne mindig legyen világoskék, a fű ne mindig legyen zöld és selymes, az éjszaka ne mindig legyen sötét, a sötétség ne mindig legyen mély! Szerencsére születtek kiemelhető pályaművek – leginkább a megfelelő megvalósítás miatt voltak kiemelhetők. Azért nem ártana, hogy ha valaki versírásra adja a fejét, és mondjuk Petőfi-modorban ír vagy József Attilát idézi meg egy versben, akkor Petőfi vagy József Attila formai hibátlanságához is tartaná magát.”

A nyerteseknek gratulálunk! Értesítésük után díjaikat a könyvtárban vehetik át.


A pályázott művek eredeti, számozott sorrendben alább olvashatóak.


1. Igaz Rímfaragó

Magyar Költészet Napjának Irománya

Sok embernek gondja az olvasás,
Fáradtságot okoz néki a lapforgatás.
Valakinek jobban testhez áll a tánc.
És hopp egyszer csak különös szívdobbanás,
Elindul a gondolat s lesz belőle elhatározás.

Elolvas egyet, elmerül mélyén, ez nem vitás,
Minden sor szíve húrján halk dobbanás.
Ilyekor egy más világba kerül, mely csodás.
A sorok közt elrejtve sok-sok utalás,
Néhol ez meghatározza a hovatartozást.

Sokszor az olvasás célja oktatás,
Ha rákapsz ízére biztos a haladás.
Döntő ponthoz érsz, s elindul a számlálás.
Rajtad áll feladod vagy lesz e még folytatás,
S az út végén rájössz, hogy ez szórakozás.

2. Kitépett Lapok

Kitépett lapok

Vedd! A 64-en aláhúzva. Pirossal.
Tudom! Mindig ez van, ha szeretek egy könyvet.
Behajtottam! Minden oldalát mely neked szól, vagy téged jelent!
Kaptam! Valaki olyantól, kinek én jelentettem, még tán többet is mint saját maga.
Kölcsönadta! Valahogy mindig nálam marad. Tán már azt sem tudta kinek adta...akár a szívét.
Ajánlom! Erőre kaptam, szétfújta borúlátta hangulatom felhőit, megnevettetett, ahogy te is szoktál, de nem mindig lehetek veled.
Elmesélem! Annál a résznél, mintha a derű szikrákat szórna a múló napok szalmabáláira, kalaidoszkóp által világított csillagfelhő, csak úgy pattogtak a rímek.
Megírta! S ezzel, belőlem valami létrejött. Már nem éreztem magam egyedül a kétkedésem foszlányaival elhagyatva. Tudtam, én vagyok az, én vagyok a hőse! A hősök szeretnek későn kelni!
Hazavittem! Nézett rám, a polcról. Valaki úgy tette vissza, hogy kijjebb essen a gerince. Ott várt rám. El akart jönni velem. Megígértem neki, enyém lesz. Mellette alszom el!
Elolvastam! Olyan üresnek érzem magam. Egy légmentesen zárt kongó terem. Vége van. Szakított velem ez a céda! Előtte minden lapja az enyém volt! Faltam a szemeimmel, láttam, éreztem, kívántam, arra vártam, hogy egy-egy pörgő pillanatban vele lehessek.
Láttam! Egy világot, melyet elém tárt! Faltam a szememmel dzsungellátta sűrű folyóit. Ködöt lélegeztem, ittam magamba kéken zimankósan jeges lapjait. Nyarat, telet kívántattak velem. Elfogadtam, engem erre tanítottak! Még annyit kell lássak, hogy tudjak, csak egy kicsivel többet.

3. HARMATCSEPP

Könyvek birodalma

Ne csak tudni akard a történetet, hanem légy a történet része.
Mondta azon a reggelen, s könyvet adott a kezembe.
De ez nem csupán egy könyv volt a sok közül,
Hanem pontosan, az a könyv volt, az összes közül!

A könyv, amely megértette velem,
hogy amikor olvasol, megszűnik a belső félelem.
Amikor belépsz az olvasás birodalmába,
Akkor egyszerre vagy képes létezni,
a tegnapba, a holnapba és a mába.

A könyv betűi, melyek szavakat alkotnak,
és mondatokká állnak össze,
folyóként sodornak magukkal a messzeségbe.
De ez a sodrás nem veszélyes,
sokkal inkább lelket megérintő, nagyon értékes.
Nem kell tudnod úszni, hogy életben maradj.
Egyszerűen csak élvezned kell,
ahogy a történet, magával ragad!


Azt mondod furcsa, amiről beszélek?
Hidd el, megértelek Téged.
És Te is érteni fogsz engem, abban a pillanatban,
Amikor felfedezed az olvasás igazi örömét Önmagadban!
Érezni fogod, amik Neked, most csak szavak egy versben,
hogy micsoda érték lehet egy könyvben írt történet az Életedben!
Ennél már csak az tud még jobban magával ragadni,
Amikor Te írod a könyvet, és képes vagy vele, valóban adni.

4. Grácia

A kultúra fellegvára

A kultúra fellegvára,
nyitott könyv az emblémája,
Keszthely tudós palotája,
kimeríthetetlen magtára,
bölcsességek tárháza,
a könyvtár,
ahol a műveltség
kútja mély,
és akadálya nincsen,
hogy megtudja minden ember;
élvezet olvasni,
könyv lapjába belebújni,
garmadával betűt falni,
sorok között kutakodni.
Eső essen, jöjjön fagy,
zúgjon vihar, süssön nap,
egy jó könyv szórakoztat
elandalít, könnyekig hat,
tanít,
a történésből ki- kikacsint
a szereplő,
és lelki szemeid előtt
a bölcsesség Istennő
megjelenik
Téged a csillagok közé repít.
Az olvasás gazdagít!

5. Mamusz

Hívogat a szoba csendje

Hívogat a szoba csendje,
falilámpa halvány fénye
dereng.
A dübörgő, hangos nappal
most lenyugszik
és a félhomályban
megnyugvásra talál.
Csendesül a szív
dobbanása,
a lélegzet egyenletes
és egy könyv sorai
ismeretlen tájra,
talán álomvilágba
kísérnek.
Rövid időre megszűnik
a jelen,
és a múlt históriája
vagy a fantazy világa
szippant magába.
Észrevétlenül merülsz velük
a történések izgalmas bugyrába,
a falióra halk kalapácsa
emlékeztet csak az idő múlására.

6. motto

A költészet napja

Április tizenegy
A költészet napja.
Legyen boldog mind, ki
A verseket kapja!

Érjen el a jó szó
Mindenki szívéhez
Adjon pluszt élete
Szivárvány színéhez

Szép szavak és rímek
Ritmusával éljünk
Feltöltődve dallal
Váljon jobbá énünk.

Gyógyító mezeje
Legyen vendég nálunk
És varázsereje
Teljesítse álmunk!

Töltse meg lelkünket
Fénnyel és virággal
Béküljünk meg ma e
Gyönyörű világgal!

7. Kőkocka

A legértékesebb könyv!

A teljes Írás Isten szava, személyesen szól hozzánk,
megváltoztat, felkészít, átformál, ez a könyv a Bibliánk.
Legfőbb tekintély, tévedhetetlen, érvényét soha el nem veszti,
tudományt, ideológiát, saját gondolkodást ennek alá kell vetni.

A prófécia sohasem ember akaratából származott,
Szent Szellemtől indíttatva szent emberek által íródott.
Minden kor embere számára üzenet, fontos kijelentés,
mindennapi erőforrás, és az örök életre felkészítés.

Az Írás Istentől ihletett, teljes bölcsesség, hasznos tanítás,
belőle kell táplálkozni, mert út és örök igazság.
A Szent Szellem megeleveníti Isten szavát, az Igét,
a sziklazúzó pöröly összetöri a gőgös, imádott én-t.

Az Írás feltárja a hitetlen ember bűnös állapotát,
problémáját, baját, engedetlenségét és nyomorúságát.
Hogy az ember legyen tökéletes, minden jóra kész, cselekvő,
az Ige-ismerettel a Hit, a Remény és a Szeretet egyre nő.

Az Úrról beszélj, Vele élj, dicsőítsd, küldetésed a szolgálat.
Ébredj fel, aki aluszol, mi köze hozzád a bűnös világnak.
Ő megmutatja a megváltás, az üdvösség egyetlen útját,
a Krisztusban kegyelmet kapott hívők boldogságát.

8. Olvasótábor

Olvass bátran!

A könyv az ember jó barátja.
Okos ember ezt belátja.
Lehet vékony az, vagy vastag;
úgy szép, hogyha elolvastad.

Az infóktól bölcsebb leszel,
mit a számos könyvből veszel.
Olvasással nyert tudásod
nem veszik el tőled mások.

Sok embertárs nem érzi át
az olvasás hangulatát.
Más egy könyvet kézbe venni,
mint a gép előtt görnyedni.

A könyv az ember jó barátja.
Hidd el, rád is lesz hatása.
Betűtípus? Times new roman.
Olvass verset, prózát komám!

Túl nagy titok nincsen ebben;
bővülés lesz szókincsedben.
Minden korban elkezdheted,
s kipróbálhatsz így egy hetet.

Jusson néha ez eszedbe,
s végy egy könyvet a kezedbe!
Biztos érdekel pár téma,
kezdd el bátran, olvass még ma!

Olvasásra szánd rá magad!
Az élmény rád is majd átragad.
Élvezd jó könyv minden sorát,
növeld az olvasók táborát!

9. Balaton

Ó, be jó a könyvtár…

Ó, be jó a könyvtár,
Mindig engem vár.
A könyveket lehet kölcsönözni,
De négy hét után vissza kell vinni.
Felnőttek és gyerekek
Egész nap ott ülnek.
De csendbe kell lenniük,
Mert a könyveknek is van lelkük,
Nem szeretik a hangos szavakat,
Ám megérzik az én tudásvágyamat.
Van itt regény, novella és még sok más,
Milyen jó dolog az olvasás!
Mi van a könyvtárban?
Sok szép bútor, könyvek, polcok,
Segítőkész könyvtárosok.
Mi van a könyvben?
Sok információ,
Ettől lesz okosabb sok olvasó.
És mit csinálnak a könyvek?
Ha olvasom őket, hozzám beszélnek.
De ez a beszéd annyira jó nekem,
Hogy a mondanivalóját soha el nem felejtem.
Mit szeretek a könyvtárban?
A könyveket, az olvasást,
Valamennyi tudományt,
Irodalmat és meséket,
Ám leginkább a történelmet.

10. MINDEN

Minden

Minden szó mit olvasol
tanít és köt a léthez.
Nap fénye, ég kékje,
erdők, mezők egésze.
Tenger sós illata,
hegyek fenséges bérce.
Kiérzed minden dalból,
versből, mi fáj, mi édes.
Ha boldog vagy, ha szomorú,
a lényeg az, hogy éld meg.
Minden nap az érzelem fűszere
vigyen előre Téged,
mert mint egy csodás regény,
olyan ajándék az élet.

11. OLVASNI JÓ

Olvasni jó

Ülni a csendes szobában
egy könyvvel, melyben benne van
az élet egy apró darabja,
amire vágyom én magam.

Eltűnődni a meséken,
ami hordozza a valót,
átélni a sok kalandot
mihez semmi nem fogható.

Elképzelni, hogy én vagyok most
a világszép királyleány,
kiért vívnak csodás vitézek,
és elnyerik kezem talán.

Az is lehet, hogy én vagyok a hős,
kit mindenki nagyon szeret,
ám lehet, hogy szegény, gyötrelmes,
boldogtalan az életem.

Átélhetem mások kalandját,
vidám lehetek, tetterős
vagy gyenge, balga, tébolyult lény,
ki talán még megmenthető.

Egy harc a könyv, a bűvölet visz
a szavak előre hajtanak.
Mi lesz a vége, ki fog győzni,
ez mindig oly bizonytalan.

Az utolsó lapot felütve
rákerül az i-re a pont.
Boldog vagyok, balzsamos érzés
egészen szívemig hatol.

Megint tanultam valamit,
éreztem csodás dolgokat,
mások hibájából okulva
lelkemben újra béke van.

A polcra nézek, közelebb lépek,
bizsergés fut át testemen.
Leveszek megint egy könyvet,
és kezdődik az új életem.

12. Lélekvarázs

Könyvvarázs

Minden könyv egy csoda!
Ti sem gondoltátok volna,
Hogy ennyi varázslattal van tele?
Gyertek, merüljünk el benne!

A könyv a mi barátunk
Bármikor fellapozhatjuk
Vissza nem szól, nem vitatkozunk,
Csendben, nyugodtan olvashatjuk.

Szeretem a friss nyomdaillatot,
de a megsárgult lapoktól sem riadok.
A szobám kanapéján elhasalok,
Indulhat az utazás, kikapcsolok.

Zsibbadó tagjaimmal csak akkor nyújtózom,
Ha a történetet kis időre abbahagyom.
De csak percek, amíg elszakadni tudok,
És sietve egy teát a konyhában megiszok.

A polcomon pihennek rendezett sorokban,
Minden velük töltött idő egy álom.
Beindítják a fantáziámat,
Megmutatnak egy másik világot.

A varázslat szárnyán röpítenek,
Minden könyv egy külön történet.
Az idő csak repül, szívesen hagyom,
A valóságba visszahuppanni, áhh, nem akarom!

Gyertek, hát, gyertek, tartsatok velem,
Olvassunk, töltődjünk szünös-szüntelen!
Hagyjátok magatokat, hogy elvarázsoljon!
Meglátjátok: Az olvasás egy csoda, melegen ajánlom!

13. Katarzis 2021.

Akkor, - Amikor…

Amikor egy betű
Eltátja a szádat,
Amikor egy szép szó
Remegést okozhat,
Amikor egy mondat
Szemed tágra nyitja,
Akkor szólal meg a
Lelkednek harangja.

Amikor feleszmélsz,
Szép sorok hadára,
Amikor már érzed,
Mi van egy-egy szóban,
Amikor a szavak
Mondatot alkotnak,
Akkor kiérezni a
Dallamát hangoknak.

Amikor megcsendül
Egy szép rím a versben
Amikor már tudod
El nem menekülhetsz,
Amikor rabja lettél
Szép szavak tengerének,
Akkor már nehéz lesz
Versek nélkül élned.

Amikor egy szép könyv
A kezedbe kerül,
Amikor sok lapja
Előtted szét repül,
És te utána kapsz
Sajnálod elveszni,
Akkor elmondhatod
Nem olyan nagy bűn a
Könyveket szeretni!

14. Katarzis 2021.

Ne, de, ha

Faludy György emlékére

Ne olvass!
Csak halld meg
Fohászom!
Élj vidáman,
A könyv
Szemednek ne ártson!

A betűk
Kusza sorai
Zavarhatják elméd,
Nyugtalan lesz
Estéd.
Nem tudsz elaludni!

Ne olvass!
A faragatlan írók
Rejtelmes sorai,
Labirintusba visznek!
Nincs kiút
Megszabadulni!

Mételyez
Minden szó, s
Ki papírra vetette
Beléd lát mint,
Megfontolt
Csábító!

Ne olvass!
A könyv elcsal
Sorai által,
Azt hiszed majd,
Valahol
Király vagy!

Vagy szegény koldus
Esetleg csinos
ficsúr,
Az is előfordulhat
A könnyed
Kicsordul

Ne olvass!
A könyv
A fertő maga!
Évszázadok óta
Rejtelmes
Praktika.


De!
Ha szíved
Szól
S lelked
Újabb
Utakon
Jár,

Esetleg érzed
Az író
Mást is meglát.
A világnak
Valami újat,
Szebbet is kínál.

Rájössz a féltés
Nem a
Féltékenység.
Mit papírra vet
Az kérés és
Nem követelés.

A vágy amit tükröz,
Neked mutat
Tükröt.
Érted is
Aggódik
A leírt sorok közt.

akkor…

Ha!
Ha szerelmes leszel,
Vagy éppen
Bánatos,
Ha a mutatnak a könyvek
Szebb és jobb
Holnapot,

Ha a nyomtatott papír
Illatát már
Vágyod,
Ha nem jön a szemedre
Könyv nélkül az
Álom,

Ha azt is megéled
Milyen a
Katarzis,
Ha elhiszed a könyv
A mindenkori
Hasis,

Ha jól megtanultál
A sorok közt
Olvasni,
Betűk közé bújva
Mindig
Megújulni,

akkor…

Felejtsd el
az első
Néhány mondatot,
A könyv legyen
Társad,
Kísérjen utadon!

15. Katarzis 2021.

Mit ér a vers…

Mit ér a vers, csak betűk halmaza,
Papírt igényel, s meghal egy fal.
Mit ér a vers, ha nem szívből ered,
Csak fecsegés, nem vált ki érzelmeket.

Ha a sorok közt a lélek lakik,
Virul a szép szó, ami felvidít!
Örömet ad annak, aki szereti,
Lelket formálnak kedves sorai.

16. 2021 április 11

Íme, új hazád
(József Attilához)

„Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták, bár velük
voltam volna én boldogan.”,
írtad.

De nem hívtak, elmentek,
maguk közé nem vettek.
Gondjuk között megtűrtek.
Pszichológushoz vittek.

Nem kellett volna menned.
Nem más volt a baj veled,
csak az, hogy nem szerettek.
Mert ki bírná ép ésszel,
hogy nincs neki sehol hely?

Nehéz találni helyet,
végül leltél legszebbet.
Ott világolsz betűkben,
az emberi értelemben.

Fellapozva könyveidet,
legnagyobbak közt a neved.
Gondolattal összecsengve
szavaidnak tiszta rendje,
egy hős elme remekműve.
Mikor gyöngy a kagyló sérülése.

Akik olvassák versedet,
ők ismernek és szeretnek,
s szívükben teveled időz
„a tigris és a szelíd őz.”

Csillag volt homlokodon,
felnevelted, ragyogjon.
Fényével nyitogatni,
egy nemzet szívét „tanítani.”

17. „… a Könyv is Élet, és él, mint az ember…” (Babits Mihály)

Olvasni tán!
Tíz könyvjelző

Bezártságban, járvány okán
„Mit van tennem? olvasni tán…?”
Meglátni más világokat,
levonni tanulságokat.

Andrej Bolkonszkij, Bezuhov, Petya, csitri Nataska,
vén Rosztov, züllött Kuragin, Nyikoláj, Karatájev,
megfontolt Kutuzov, Sándor cár, francia császár;
harcaik és békéjük nékünk szinte csak élmény. (Lev Tolsztoj: Háború és béke)

Megszépíti a nagy feladat, s formálja az embert,
önmaga értékére a más gyötrelme tanítja. (W. Somerset Maugham: Színes fátyol)

Nem tud az ember szörnyű bűnétől szabadulni:
Létünk mérgezi a másság gyűlölete. (Franz Werfel: A Musza Dagh negyven napja)

Önző, durva világban győztes mindig az álszent.
Krisztusi jóság csak bárány, áldozati. (Nikosz Kazanthakisz: Akinek meg kell halnia)

Borzalom embert ölni, akármilyen elvetemültet.
Nem múló sebeket kap, kinek ölni muszáj. (Ernest Hemingway: Akiért a harang szól)

Szétbombázott német város. Hallgat az angyal.
Égig nőtt a nyomor, s jól él pár uzsorás.
Kéreget ember, támolyog, éhes e szürke romok közt,
s ember kergeti el, ember engedi be,
ember osztja meg ővele ágyát és kenyerét, sőt
oldja magányát is. S hallgat az angyal… (Heinrich Böll: Az angyal hallgatott)

Mekkora bátorság kellett, hogy a sztálini korban
németeken diadalt üljön a szovjet nép.
S ahhoz mekkora bátorság kellett, hogy az író
nem titkolva a bűnt, híven írja le majd. (Vaszilij Grosszman: Élet és sors)

Langyos vízben lustán tesped, gyáva a tettre.
Tartalmatlan az élete, még szerelemre se bátor. (Sarkadi Imre: A gyáva)

Jó, hogy az emberségnek az útjai százfele válnak.
Sajnos a gazságé szintén változatos. (Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács)

Szeretet, gyűlölet, galádság, becsület,
öröm és rettegés, erőszak s ölelés,
tömeggyilkos tüzek, megalázott szüzek,
öldöklő hatalom, iszonyú fájdalom…
Annyi holt, nem győzik az élők a gyásszal,
természetes fényben egy szörnyű világban. (Závada Pál: Természetes fény)

18. Malomkő

Kinizsi útja

Megy a szekér Budára
Mátyás király várába
Trallala, trallala
Mátyás király várába.

Megérkezik abba a csodálatos várba
Ahol Mátyás s aranykapu várja
Trallala, trallala
Aranykapu várja.

Felölti Kinizsi vitézi ruháját
Készen áll, hogy szolgálja országát, királyát
Trallala, trallala 
Országát, királyát.

Hőstettei után neki is lesz vára
Annak lesz ő aztán büszke kapitánya
Trallala, trallala
Büszke kapitánya.

19. Gilla

Betűk álma

A könyvekben
megtalálod,
hogyan ültess
fát, virágot,

madarakat
hogy etethetsz,
nekik házat
mint építhetsz.

Ébreszd fel a
lapok szívét,
titkos sorok
üzenetét.

Ablak nyílik
hét határra,
lelked bűvös
otthonára.

Amit láttat,
formáld szebbre,
nincs a világ
befejezve.

Betűk álmát
váltsd valóra,
szájad mozdítsd
igaz szóra.

Könyv a kerted,
folyó, szél is,
mind tanít, ha
nem beszél is.

Ha rájössz, hogy
mit regélnek,
lap rébuszát
jobban érted.

Éld a világ
ezer színét,
írd életed
mesés könyvét!

20. Érzések

Visszaemlékezés

Iskolás koromban
sok Petőfi Sándor verset olvastam,
megragadott bennem
a Füstbement terv gondolata,

ennek emlékére írtam én is
az Édesanyámról
emléket, gondolatot:

Kicsi gyermek oly tudatlan
Nem gondol még a nehéz napokra
Sürög, forog anyjuk mellett
Meghúzza a szoknyáját kedvesen.

Szeretet kapni kitől lehet
Egy anyától ki felnevel
Pólyás kortól nagy koráig
Simogat olykor és tanít.

Este van oly sok este
Visszaemlékszem az életemre
Anyám térdén üldögélni
Hintázva mikor tanít.

Egy szép dalt énekelve
Ülünk együtt a tűzhely mellett
Egy szikra a tűzhelyből kipattan
Megvilágítja a mi arcunkat.

Elfeledtem a dalszöveget
Csak a dallamát dúdolom én
Visszaemlékezni a régi időkre
Szeretetet adtál nekünk örökre.

21. Utazás

Olcsó utazás

Annyit tesz olvasni,
mint egy helyben repülni.
El, száz meg száz kilométert
akár négy fal közt, vagy szabadban
eltűnnek a határok nyomtalan.
Csak haladni előre,
nem tudva mi sül ki belőle
szóról szóra,
mondatról mondatra
oldalról oldalra.
Csak várunk, mint Santiago a nagy halra.

Lehetnek prekoncepcióink,
elvárásaink és vágyaink,
egy szó áthúzhatja számításaink.
És mily édes a csalódás,
mert a végkifejlet nagyon más,
de mégis ott a feloldás.
A publikum megkapta, amit várt,
befejezte az utazást.
Elért az utolsó oldalra
és új kalandba kezdhet, ha kedve úgy tartja,
hisz az olvasáshoz nem kell bőrönd, oltás,
sem fasírtos szendvics, amit csomagolt a nagymama.

22. VÁNDOR

VÁNDOR

egyetlen könyvem
mindig magammal viszem
hosszú utazás

23. SIKI

SIKI

víz víz mindenhol
ha lenne mobilnetem
Sikit olvasnék